Egy kislány a nagy világban...

Nehéz megbocsátani. Nehéz ... sokszor magunknak a legnehezebb.. nyilvánosságra hozok egy-két régi, rejtegetett blogot.. nem izgik.. csak szomorúak és kétségbeesettek, ironikusak és egy rossz korszakomból valóak.

Mindenhol azt hallani, mennyire ridegek a pestiek. Elmennek egymás mellett és kihalt belőlük az emberség. Még csak egy hónapja, hogy Budapesten élek, de már most megcáfolnám..

2 ember,aki tökéletes ellentetje egymásnak. Az egyik az elviselhetetlen nő, a másik az „elefántaporcelánboltban” férfi és itt gondolok a női lélekre, mint porcelán boltra..

Ne beszélj ki senkit, ne legyél bunkó, de ne is legyél túl érzelgős, egyél, igyál, aludj, szexelj, szexelj akivel csak akarsz, de sose hidd azt,hogy ingyen van a boldogság. Sose legyél biztos 100%ig, csak magadban, pont ezért, mert önmagad társa vagy egy végtelen életen át, sose add fel önmagad senkiért , de ne taposs át másokon, mert a Sors megjegyzi, és megtanít rá, milyen érzés is az.

Ez nem egy világfajdalom-postnak készül, ezek tények. Nem vagyok emos, se depis, se pesszimista dög, csak körülnézek.

Hazudok és hazugságot hallgatok, mosolyogva öncsalok és rezzenéstelen arccal szidom azt, akit tudom, hogy nem kéne, elszánt szemekkel védem azt, akit tudom, hogy észre sem kéne vennem. Sírok és zokogok, miközben nevetnem kellene ,de úgy érzem, hogy elvesztettem.. valamit, ami már nincs is, hiszen ha volna az nem hazugságokban, durva szavakban, szitkokban és csalásban nyilvánulna meg................

Álmomban.. megfogja a kezem és repülünk.. messze..

Scarlett nyomán. Mert ő is sok volt. Túl sok. Mint valami nagyra nőtt vihar, mindent és mindenkit elsodort, leterített, már aki hagyta.

Avagy öngyilkosság a köbön.

Bevillan 2 kép. Az elsőben az az ember üvöltözik velem, hogy mekkora ribanc vagyok, aki elvileg szeret(ett), a másodikban zokogok és a barátnőim vigasztalnak ... értetlen tekintettel.

" ne síránkozz baby , hidd el belőled még sok van..."

Egyik nap egy anyuka és (gondolom én) az elsős kisfia utaztak mellettem a buszon. A kisfiú mindenre rácsodálkozott. "Fú, Anya nézd de jó jelző!" "Asztaa Anya nézd ! milyen lépcső!" Tisztára ki volt kelve magából.

Tagnap a Grace Klinkában Meredith magában roskadva ült mondván ő a szerencsétlen ex-szerető. És milyen "szerencsétlen" exbarátnőnek lenni?

Kezdem megszokni és megkedvelni, mint valami rossz szokást. Furcsa érzés. Az is, hogy magasabbra tettem a mércét, és nem érdekel, csak az, aki tényleg megfog. Persze, ellenni akárkivel lehet, de összejönni..

Mikor olyan fáradt, hogy a halálán van is elmegy erobikra, ott szenved egy órát, közbe issza a jó cukros kubut, amit igazából egyébként is ovisoknak és kisiskolásoknak gyártanak, vitaminba csomagolt glükózszirup. Ad egy pofont a steppadnak.